2009 július 4. Reggel 07:50-kor a dorogi vasútállomás végtelenül morcos állomásfőnöke "Na, de most utoljára!" felkiáltással elvette az igazolófüzetem szüzességét. Nem így képzeltem az első pecsétet, valami meghatóbb, magasztosabb stemplizésre vágytam volna, de a vasút áthúzta a számításom. Iván barátommal vágtunk neki! Mivel vállalta a táv vizuális dokumentációját, a bejegyzés képeit ő adományozta a nyilvánosságnak...

Dorogot elhagyva egy végtelenül hosszú nyiladék következett. Szerintem ez a Dorog-Kesztölc közötti amatőr-kerékpárral-ingázók kedvelt útvonala, bár - talán szombat lévén - egyetlen drótszamaras jómunkásemberrel sem találkoztunk.

Ellenben felhívnám a túrázók figyelmét, hogy Dorog után, a kis hídon átkelve épp ottjártunkkor bőszen építettek egy kerítést, ami lehet, hogy a későbbiekben kicsiny kitérőre ösztökéli majd a Kéket járókat.

Kesztölcre beérve azonnal a régi, szocialista időkben futó TV reklám jutott eszembe a helyi tapétagyár termékeivel kapcsolatosan (lehet még???), amikor is a kolbászra harapó kövér pasi nem aggódott a tapétára fröccsenő zsírtól, mert a reklám szlogenje megnyugtatóan közölte a reklámot fogyasztókkal: "Ez kesztölci!"

Meg aztán Kesztölc másról is híres ám!
Tudtátok, hogy egy legenda szerint 1956-ban itt bizony kikiáltották a köztársaságot? Erre még Iván hívta fel a figyelmemet, s ha érdekel bárkit eme érdekesség, hát nosza, ugorjon fel a Kesztölci Köztársaság legendáját elmesélő kis oldalra!

A falut elhagyva felértünk a fenti képen látható Kétágú-hegy alá. Valami hihetetlen intenzitással hangoskodtak a kabócák! A "Kabócás-hegy" megnevezés is simán illene a helyhez, s bár nagyon párás volt az idő, a Dorog-Kesztölc felé kilátás is gyönyörű!
Persze a zizegve gyüjtögető méheket ez piszkosul nem érdekli..

A gerincen végigcaplatva még találkoztunk egy gyógynövényeket gyüjtögető házaspárral, aztán be a hűst adó tölgyesbe és a jeleket követve hamarosan megérkeztünk Klastrompusztára, ahol a fém bélyegzőt rejtő kis doboz előtt ezzel a faragott "kis" fával találkoztunk szembe...

Bélyegzőpárna, bélyegzés.
Na, itt már éreztem a hátam mi tagadás. Nagy Dönci, azaz a hátitatyóm (ezt a nevet kapta a keresztségben) nyomott az előzetes mérésektől eltérően 18 kilót a teljes heti cók-mókkal.
 

Pesze mondhatnátok, hogy minek, de ez van, ilyen hülye vagyok, muszáj volt kipróbálnom a gerincsérvvel megtűzdelt hátamat a későbbi, több napos túrák tervezése miatt.

Aztán megirányoztuk az innen 50 m-re lévő fogadót, hogy hörpöljünk egy sört Hörpölinre gondolva!

S akkor itt ragadnám meg az alkalmat, hogy egy ízig-vérig túrázós honlapot ajánljak nektek! Egy igazi gyüjtőlap, tele érdekességgel, túraszakaszok pontos leírásaival, tanácsokkal olyan kezdőknek mint én, s tanácsokkal profiknak, mint amilyen talán majd egyszer én is leszek!

A honlapot Hörpölin jegyzi, s az Index fórumán megígértem neki - bár nem ismerem, mégis jó szívvel -, hogy Klastrompusztán az Ő egészségére emelem hűs, sörrel teli poharam!
Jelentem megtörtént!

Hörpölin Honlapja pedig készséggel és szeretettel vár mindekit!

A sör hörpöléséhez aztán még csatlakazott egy bableves lángossal, meg egy MTSZ-es gumibélyegző is! A fogadós hölgy nagyon kedves, a hely igazán baráti, szóval csak ajánlani tudom mindenkinek!

Másfél óra pihi után kaptuk magunkat, aztán be az erdőbe! Hát, mit mondajak?
Árnyékban bizony délidőben is 30 celsius fok, az előző napi esőzéstől kb. 95% relatív páratartalom, a sárról meg inkább nem is beszélek, higyjetek inkább a saját szemeiteknek...

Jó, a kép egy kicsit csalós, hisz egy keréknyomból lett készítve, meg azért leküzdöttük a természet eme akadályait is, hisz ahogy Bendegúz mondta az Indul a bakterház-ban:
"Nem olyan családból származom én!"

Vígan, minden gond nélkül értünk be Piliscsévre!
Cséven tuti, hogy reklámszekemberek is laknak! A falu szélén lévő telek egyik fő értékesítési célközönsége a jelkereső túrázók hada...

A képről direkt nem satíroztam le a telefonszámot! Az, aki ilyen furfangos megoldást alkalmaz, az egyszerűen "megérdemli" a feltétel nélküli népszerűsítést!

És Piliscséven még találkozhatsz fényes nappal is motorizált, hivatásos rémisztőkkel is, akik tudják, hogy mit tettél tavaly nyáron!
Nem hiszed? Hát íme!

Miután Piliscséven jól magunkba szippantottuk a napi kötelező reklámadagot, no meg a rettegést, írány be az erdőbe, s utunk utolsó szakaszának veselkedtünk neki!

Ne feledjétek el Cséven feltölteni a vízkészletet!
Mi erről megfeledkeztünk, s a legközelebbi vízvételi lehetőségig porosra száradt pofával bandukoltunk, azaz Piliscsabáig...
Piliscsabára beérve a Csévi út és az Attila út kereszteződésében van egy halálra rosdásodott nyomós közkút! Isteni finom, hideg vízet lehet fakasztani belőle!

Aztán már csak az állomás következett, ahol a kedves pénztáros néni rutinosan nyomta a stemplit, illetve fél óra várakozás a vonatra.

Hát kérem, így vesztettem el túra-szüzességemet Iván barátommal, valahol Dorog és Piliscsaba között!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.