Július 11.
Az egy héttel ezelőtti túránkat is a dorogi vasútállomásról indítottuk Ivánnal. A változás az állomáson pusztán annyi volt, hogy most az elmúlt hetivel ellentétben egy mosolygós, kedves állomásfőnök nyomta a kezünkbe a MÁV stempit!

Aztán uccu neki...
 


Dorog utolsó házainál aztán ezt a jelhalmazt találtuk, ami valljuk meg, tartalmaz némi igazságot, hisz a KÉK tényleg egy "méreg"!


A Baumit vakolatgyár után - a vasúti síneken átkelve - aztán megirányoztuk az erdőt! Mellettünk jobbra mindenféle elhagyatott, a régi időkre emlékeztető gyártelepi "maradványok", aztán egyszer csak feltűnt egy nem is olytávoli múlt még olvasható jelmondatának részlete.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 



"Hűség a néphez, hűség a párthoz!"
Emlékeztek? A feliratból már csak ennyi látszik! A többit benőtte a susnya, lekopott, szóval eltűnt. Hozzáteszem, hogy én egy cseppet sem bánom...


Jó pár száz méterre a jelmondattól jobbra, aztán sokkal üdítőbb látvány fogadott bennünket. Ez az öreg fa is kiszáradt - úgy, ahogy az a politikai rendszer -, itt is rátelepedett az új hajtás, de ez valahogy nekem szebb volt.

Épp ottjártunk előtt néhány nappal szabadíthatták ki a volt Miklós Akna helyét jelölő kis oszlopot a benőtt cserjéktől.
Tudtátok, hogy a lefelé fordított csákány és kalapács a bányászoknál a gyász jele?

A Cartographiás OKT térképen csak "tömedék akna" néven van jelölve, most már legalább tudom a valós nevét is.

 

 

 

 

 

 

 

Rettentő jó időt fogtunk ki! Kellemes napsütés finom kis szellővel! A múlt heti hőség sehol, igaz a hátamon is csak Kis Dönci (apróbb hátitatyó) kapaszkodott, így aztán hipp-hopp elértük a Gete.hegyet, majd a Nagy-Getét!
Kis Gete (Gete-hegy) kis kereszt, Nagy-Gete nagy kereszt, én pedig a hegytetőn küldtem a világnak egy árnyék-keresztet...

Kis pihi, aztán megindultunk Tokodra, mert várt már bennünket Aladár, a kocsma!
A hegyről lefelé a pingvin-tyúklépés technikát alkalmaztuk! Ezt sík terepen úgy tudod elsajátítani, ha összeszorított farpofával, egyenes háttal próbálsz meg közlekedni! Ilyenkor úgy nézel ki, mintha rettentően féltenéd a nadrágod...
Lefelé menet találkoztunk a kidőlt fára felfestett jellel! Nekem rettentően tetszett!

 

Az erdőből kiérve pedig ez a bogyó halmaz köszöntött bennünket! Csodálatosak a színek, nem? Ha valaki esetleg tudja, hogy ez milyen növénynek a termése szíveskedjen már elárulni! Ekkor jöttem rá, hogy a túra nélkülözhetetlen kelléke egyébként egy növény határozó is!

Tokod!
Az Aladárban szűrtünk egy ser italt Hörpölin és valamennyi Kék-hívő egészségére! Itt a "szokásos" dokumentáció, parancsoljatok! Ha esetleg eddig nem tudta volna valaki, akkor elárulom, hogy a dohányzás halált (is) okozhat!


20 perc pihit követően indulás, s az oly sokan ajánlott Hegyes-kő tetejét tüztük ki következő célunknak! Elhagytuk Tokodot, s ekkor egy óriási "hibát" követtünk el! Nem, mi nem balról közelítettük meg a hegytetőt, hanem hurrá, torony iránt indítottuk meg csúcstámadásunkat! Hát, mit mondjak? Így jár az, aki izomból gondolkozik! Felértünk! Zihálva, remegő térdekkel...
Viszont a látvány! Az tényleg mindenért kárpótolt! Ellenben gerincsérvvel küszködő, dohányzó és némi súlyfelesleget cipelő túratársaimnak eme hegymászási - olykor négykézlábra ereszkedve - módszert nem ajánlom!


Hegyes-kőről gyönyörű a kilátás!
Azt tudtátok, hogy Tokodon van egy római erődítmény?
És azt tudtátok, hogy a csúcsról jól látható Tát miről híres?
Többek között arról, hogy valamikor az 1930-as évek elején Magyarországon itt építették az első betonozott, nyíl egyenes autóutat direkt azért, hogy gyorsasági versenyeket rendezzenek! Mi több, akkoriban itt több világrekord is született!
Meg aztán Tátról nevezték el a Tátra hegységet is! Komolyan! Egy legenda szerint az ősidők egyik nagy vezére adta a Tátra nevet a hegységnek, mert ott jártakor a szép, tiszta időben rálátott Tátra...

Hegyes-kőről - miután újra kaptunk levegőt - elindultunk a Mogyorósbánya feletti Kősziklára. A tokodi pincék sajnos vakok voltak, bár egy felirat szerint pár héttel ezelőtt frankó kis borfesztivál zajlott ott. A "kavicsos" házzal mi is találkoztunk, de sajna senki sem volt ott, pedig tényleg készültünk, hogy megnézzük! Majd legközelebb...

Aztán felértünk a Kősziklára! Innen is nagyon szép a kilátás, igaz, inkább csak Esztergom felé. A tető a csillagászok szent helye is!

 

 

Itt egy picit kavartunk jelhiány miatt, de aztán rájöttünk, hogy a térkép + tájoló nem hazudik. Idővel megtaláltuk a jeleket is és egy nagyon klassz horhosból értünk be Mogyorósbányára. 


Mogyorósbányán a Kakukk söröző sajnos zárva volt! A bejárati ajtón - rettentő korrekten - elhelyezett gumibélyegzővel elvégeztük a regisztrációt, majd a falu főterén lévő étteremben rendeltük meg sóher-fröccsünket!
Sóher-fröccs = 1 dl bor + 4 dl hideg szódavíz





 

Hát kérem, így telt el a Kéken megtett második túranapunk...

 

A bejegyzés trackback címe:

https://biglev.blog.hu/api/trackback/id/tr301241539

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.