2009. július 17.
Azt gondoltuk, hogy az augusztusi túránkig már semmi sem lesz a Kéken, de aztán a hét elején, valami csodaötlettől vezérelve kitaláltuk, hogy ezt a "gyenge" 30 km-es hegy-völgy menetet még beiktatjuk főpróba gyanánt.
Persze az izgalom, meg a kapkodás azt eredményezte, hogy sem Iván, sem én nem készültünk tintapárnával, ami pedig egy Kék-túrás elengedhetetlen kelléke. Nem volt mit tenni, bíztunk a jószerencsénkben, s így szálltunk le a szárligeti állomáson. Az állomás forgalmi irodájának ablakpárkányán ott várt bennünket a bélyegző tintapárnával együtt! Bingó! Ez lehet a kezdők tinta-szerencséje?

 

Aztán, ahogy az állomásról kiértünk egy elég egyértelmű jel-garmada fogadott bennünket! Nekem a kék alapon fehér nyíl teteszett ezek közül a legjobban...

 

Beértünk a ligetes erdőbe és arról beszélgettünk, hogy ezen a túraszakaszon biztos találkozunk majd őzekkel is. Persze azonnal csendben kezdtünk el baktatni, de őz, az persze sehol (abban a két percben), így aztán arra jutottunk, hogy az őzek most azért nem mutatkoznak nekünk, mert félnek a medvéktől! És ekkor tessék, beigazolódott a félelmünk, mert szembe találkoztunk egy félelmetes pók-medvével!

 

Hát csoda, hogy félnek az őzikék?

Elhagytuk a tavakat – ott egyébként nyúl-medvék tartják rettegésben az erdőlakókat -, elértük az etetőt, felcaplattunk a Hársas oldalig, s ott meg egy szétrágott fára lettünk figyelmesek. Rövid anatómiai elemzést követően megállapítottuk, hogy a fát egy szu-medve rágta meg, mert kellett neki a rostban gazdag tápanyag...

 

Hát így értünk be Somlyóvárra, a kulcsos házhoz! Újra szerencsénk volt! A kulcs őrzője is épp ott ténykedett s szívélyesen adta a gumis bélyegzőt a TINTAPÁRNÁVAL (!) együtt! Haraptunk egy falatot, beszélgettünk a kisöreggel és kiderült, hogy a 70-ik születésnapját ünnepli, a barátait várja, mert nagy születésnapi dínom-dánom lesz a réten! Jólnevelt erdőjárókhoz híven felköszöntöttük, majd születésnapja alkalmából kértünk tőle tintát... Jókedvvel adott, majd elbúcsúztunk egymástól!

Itt sajnos elkövettük azt a hibát, hogy nem készítettünk róla fotót, pedig azt hiszem megérdemelte volna! Ha arra jártok mostanság, ne feledjétek el megkérdezni tőle, hogy hogyan sikerült a születésnapi zsúr, s egyúttal kívánjatok neki jó egészséget!

 

A Somlyó teteje tényleg csak egy pár perces kitérő, ki ne hagyjátok! Nagyon megéri a látvány tiszta időben! Mi ott találkoztunk több csiga-medvével is. A meztelen csiga-medve látványa – mit tagadjam - egy kicsit felizgatott. Azért elég durva ez a medvepopuláció, nem?

Őz meg még mindig sehol...

 

Jó hosszú, monoton aszfalt galopp következett a hegyről leérve. 30 fokban nem egy leányálom, de nem kell tőle nagyon megijedni, hisz higyjétek el, a kalandok sora mindig ott vár bennünket valahol, a Nagy Kéken!

Hát nem szép ez a jel? A Bodza-völgy előtt találtunk rá. Egyszerűen minden benne van! Ezt még magyaráznom sem kell!

 

Koldusszállás a túrafüzet pecsételők Mekkája! Három helyen is tudtok pecsételni! Mi is előkaptuk a születésnapról kapott steril mullapra öntött tintát, kicsit benedvesítettük és már pecsételtünk is! A vadászház előtti kerti csapból ne feledjétek el feltölteni a vízkészletet! Fontos, mert innen víz egy korty sincs Tardosig! Mi még ejtőztünk egy pár percet a kis tó partján lévő fűz alatt, s közben a velünk szemben legelésző ló-medvékben gyönyörködtünk...

Következett a Pes-kő – a barlangokat majd legközelebb keressük meg – s itt, az erdőben valami hihetelen dolog történt! Én ilyet eddig tényleg csak rajzfilmeken láttam! Komplett szúnyog-medve csordák fogadják az arra tévedőket. Kilométereken keresztül kísértek bennünket a harcias kis zümmögők úgy, hogy a fejünk gyakorlatilag egy rovargömbben volt! Vértestolna előtt ki az aszfaltra, majd a Fábián-kőnél elérkeztünk életünk első létrájához! Megható pillanatok következtek. Átmásztunk...

 

Susnyásba be, aztán újra létra, át egy szép nagy réten, majd megint létra, megint be a susnyásba! A susnya tele málnabokorral, de vagy leérett, vagy csak egyszerűen lelegelte valamelyik medveállat...

A Halyagos oldalában aztán egyszer csak közvetlenül előttünk 10-15 méterre megpillantottunk egy őzet! Nézett bennünket, majd megindult be az erdőbe, s utána még egy komplett család! Gondolhatjátok mennyire örültünk!

 

Nem törődve a fáradsággal felértünk a Bánya-hegyi erdészházhoz, ott pecsételtünk, majd irány falu, mert tudtuk, hogy vár bennünket ott valahol egy hűs fröccs ital! S íme a bizonyíték, hogy gondoltunk rátok, hogy ittunk az egészségetekre!

 

Hogy éreztünk-e fizikai fáradságot? Szerintetek?
A faluban előttünk sétáló öreg nénikét 200 m-en nem sikerült megelőznünk...

Keressetek Ti is medve-állatokat!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://biglev.blog.hu/api/trackback/id/tr101252809

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.