2009. augusztus 1.

Jó, ha az ember fiának szerte az országban vannak barátai! Így aztán nem kellett nekünk sem külön logisztikai bravúrt teljesítenünk ahhoz, hogy Szombathelyen letegyük azt a fránya négyüteműt, majd onnan a Barát segítségével eljussunk Velembe. No, meg aztán a Barát még a szombathelyi indulás előtt megkávéztatott bennünket és belénk „erőltett” egy pohárka grappát is, amivel az elkövetkező egy hetet köszöntöttük!

Háromnegyed tízkor Velemben felcsatoltuk a háti motyót – az enyém pontosan 18 plusz-minusz 1,5 kg-ot nyomott függően attól, hogy épp mennyi vizet cipeltem - és irány a falu fölötti Szent Vid kápolna, s miközben még mindig grappa szagot húztunk magunk után megérkeztünk a kápolna melletti Kék-túra emlékműhöz.Az érdekesség pusztán annyi, hogy - tényleg teljesen véletlenül - egy nappal korábban pontosan 30 évvel ezelőtt indult Rockenbauer Pál és csapata is a túrán, csak ők a Nagy-Milicről..


A Hörmann-forrás előtt mi letértünk a K+ jelzésű útra, hogy az Írott-kőre dél felől érkezzünk, hisz úgy gondoltuk, hogy rossz ómen lenne, ha úgy lépnénk rá eme kultikus helyen az OKT útvonalára, hogy nem a valós kiindulási pontból kezdenénk. Higyjétek el, megdolgoztunk rendesen azért, hogy a kilátó alatti – egyébként gyönyörű lenyomatot adó – stemplivel megszenteljük igazoló füzetünket!

Írott-kőnél egy jó fél órás pihi! Kár, hogy a kilátó felső szintje zárva van, gyakorlatilag csak onnan lehet(ne) gyönyörködni a panorámában, de nem, a mi kedvünket ez sem szegte, hisz tudtuk, hogy most kezdődik a kalandunk!

A Hörmann-forrást elérve nem töltöttük fel kulacsainkat! Ezt a hibát Ti ne kövessétek el, főleg ne 35 fokos melegben, mert bár erdők szegélyezte úton haladtunk, mégis az út nagy része a Vörös keresztig a közel 50 fokos aszfalton kellemes folyadék-veszteséggel jár. A Stájerházaktól ráadásképpen még délidő környékén nyakunkba kaptuk a napot is, szóval a kellemes szomjúság gyötrelmei közepette érkeztünk meg a kereszthez.

Már épp indulni készültünk, mikor heves Terminátor mozgással utolért bennünket egy túratárs. Köszöntés, gyors információcsere, találka megbeszélése a Hétvezérnél, majd mi indultunk tovább, hisz már port lehelltünk. A Vörös keresztet elhagyva be a hűst adó erdőbe, s itt – egészen az Óház-tetői kilátóig – szöcske seregbe botlottunk. Biztos, valami nagy erotikus ugró-parti közepébe csöppentünk, mert egy-egy szöcske úgy ugrált, hogy akár több szöcske is belekapaszkodott, akiknek meg nem jutott pár, azok – valószínűleg riválist látva bennünk – heves támadásba lendültek. Így aztán lépésenként több száz szöcske ugrott nekünk, akik egytől-egyig le akartak dönteni a lábainkról, de nem, mi nem hagytuk magunkat, erőnket a támadások leküzdésére összpontosítva pár perc elteltével elértük a kilátót! Tudja valaki, hogy hogy hívták a Kukoriban a szöcskét? Az Istennek sem jut eszembe, hogy volt-e neve, s e kérdés azóta gyötör...

Fel a kilátóba, s élveztük a hűst adó szelet. Terminátor mozgású túratársunk is beérkezett – saját bevallása szerint, ha nem ordítunk rá fel sem jött volna annyira szomjas volt Ő is -, s a kiltátó tetején végre bemutatkoztunk egymásnak. Tamás pontosan azonos problémával küzdött, mint mi. Szomjas volt és neki is rohadt nehéz volt a motyója...

Már a kilátónál eldöntöttem, hogy én kizárólag Tastól vagyok hajlandó vizet elfogadni, így aztán gyorsan nekiestünk annak a pár perces menetnek, hogy végre vízhez juthassunk.

Tas rendes vezér! Hűs, finom vizet adott, s mennyiségi megkötés nélkül. Iván és Tamás vezér-koktélt ivott – mindegyikből egy kicsit a kulacsba és jól összerázva (Nem keverve!!!) -, de én nem engedtem elhatározásomból, csak Tastól voltam hajlandó elfogadni folyadékot! A többi vezért pedig megnyugtattam, hogy legközelebbi látogatásom alkalmával tőlük is fogok vizet vételezni, így aztán harag nélkül, békében köszöntünk el a forrást örző vezéreinktől...

A Trianoni keresztnél pihentünk meg legközelebb pár percre. Komáromiak lévén – ismerve városunk szétszabdalásának „eredményeit” - csendben álltunk a keresztnél, s a kereszten látható lövedéknyomok tulajdonképpen el sem szomorítottak. Inkább megerősítettek abban, hogy a napi politika csak egy múlandó nyomorúság, ami olykor lelketlen suttyóvá silányítja az egyébként jóravaló embereket.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A keresztet elhagyva pár perc elteltével elértük a Kőszeg feletti Kálvária-hegyen lévő templomot, majd a hegy aljában lévő kis pincebejáratot, ahol a Szent Koronát őrizték azelőtt, hogy az elhagyta volna az országot.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kőszegre beérve, valami furcsa szomjúságot éreztünk! Fröccsöt akartunk inni. Felnézek balra, s ni-ni, ott volt egy harangtorony. Na – mondom -, ha itt van torony, akkor kell, hogy legyen kocsma is, s lőn igazam, a toronytól alig ötven méterre virított egy kocsmahivatal.

Tulajdonképpen a belépést követően fel kellett volna eszmélnünk, de a fröccs iránti vágyunk miatt egyszerűen nem vettük észre, hogy a „hivatal” bizony lelkes, helyi alkoholfüggők információs központja.

No, itt találkoztunk Terkával, a kocsma bentlakásos tündérkéjével - küllemét nem jellemezném most nektek, azt képzeletetekre bízom -, ki hangos szóval tudomásunkra hozta, hogy bizonyos elsődleges nemi különbözőségének viszketése jelezte neki, hogy a faluba új fiúk (azok mi lettünk volna...) érkeztek.

 

A kocsmárium beszédképes közönsége útba igazított bennünket, s néhány száz métert követően elértük szálláshelyünket, a Gyöngyvirág Kempinget! Mindenkinek csak ajánlani tudom a helyet, kedvesek, aranyosak, vendégvárók!

 

Tudom, egy fényképpel illett volna bizonyítanunk, de higyjétek el nekem, az erőt adó zuhany után, a belvárosi hármasban elköltött vacsora közben poharainkat egymásra, Hörpölinre és természetesen Rátok emeltük!

Hát kérem, így vettük be véráldozat nélkül Kőszeget...

Szerző: biglev

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://biglev.blog.hu/api/trackback/id/tr241310725

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kelempájsz 2011.01.05. 13:00:40

No ezt se hittem volna! Valaki megelőzött! Donnerwetter, krucifix!