Hosszúpereszteg - Szajki-tavak, avagy a légtornász eb, a hirtelen jött gazdagság, fröccsök tömkelege és az éjféli kukoricacső...
2009.08.20. 10:53
2009. augusztus 5.
Már a tervezéskor úgy döntöttünk Ivánnal, hogy a Szajki tavaknál eltöltünk egy teljes napot, amolyan regenerációs, no meg tényleg semmittevős napocskát. Így aztán e napra épp, hogy 6 km várt ránk, ami valljuk meg nem nagy teljesítmény, de mi így is, higyjétek el nagyon jól éreztük magunkat.
Peresztegen reggel a Tar kocsmában kezdtünk, - s bár nem kellett volna elméletben – talán megszokásból újra pecsételtünk, ittunk egy jó kávét (Capuccino a'la Tar – így kérjétek, ha ott jártok), meg aztán egy reggeli kis indító pálinkát is elhelyeztünk mosolygó arcunkba.
A faluban artista kutya is él! Az eb a kb. 15 cm széles és 2 méter magas kerítés tetejéről szemléli a falu reggeli ébredését, s mindezt úgy, hogy egy vaskos lánc lóg a nyakából. Miközben elhaladtunk alatta halkan vakkantott, s nagy, álmos szemeivel lenézőn sasolt bennünket, az épp arra járó túrázókat...
A Szajki-tavakat elérve aztán meggazdagodtam, ugyanis találtam egy kétszáz forintos bankót! Gyorsan sietősre is vettük a figurát, hogy e hirtelen jött gazdagságot kellő gondossággal megünnepeljük, s miközben fakopácsok dolgoztak a fejünk feletti fákon, mi beérkeztünk az üdülőövezet kocsmavilágába, ahol fröccsel teli poharainkat rátok emeltük!
S, hogy mi lett a talált pénzzel? Mára az igazolófüzetem 16-ik oldalát díszíti...
A tavaknál lévő strand teljesen üres volt! Igaz, nem volt verőfényes napsütés, hétvége sem, de azért mi tényleg meglepődtünk, hogy mennyire nem volt látogató. Mi ettől függetlenül a strandon kihelyezett figyelmeztető táblát komolyan vettük!
Akkor sem mentünk volna a bólyán túlra, ha buja, tavi sellők csalogattak volna bennünket teli fröccsös poharakkal a vízbe, hisz e királyi nedűhöz a part elhagyása nélkül is megbízhatóan jutottunk hozzá!
A strand melletti campingben töltöttük az éjszakát! Még megérkezésünkkor a recepció előtti kis előtetőre feldobva találtuk e táblát, ami figyelmeztetőn emlékeztetett arra bennünket, hogy másnap még vár ránk egy kellemes kis túranap!
Az éjszaka kicsit rockosra sikeredett! A camping tulajának gyermekei – feltételezem valami nagy napot ünnepeltek – délután 6-tól lakodalmas rockot hallgattak! Zenészek is lévén tényleg magas zenei és hanegrőbeli toleranciával rendelkezünk mindketten, de éjszaka ½ 12-kor kénytelen voltam halk szóval megemlíteni az értelemtől csillogó szemű fiataloknak, hogy a „Cső-cső-cső, kukorica cső” mondatocskát tartalmazó, magvas mondanivalóval bíró szerzemény hallgatása nem feltétlenül maximum hangerőn lehetséges...
Aztán a srácoknál győzött az alkohol! Megtalálták a készüléken a „volume” gombot, mi pedig álomba szenderültünk, miközben jókat röhögtünk a dülöngélő fiatalok - ránk, aludni vágyókkal kapcsolatos - furcsamód azonos szavakból álló belső kommunikációján!
„B...meg! B...meg! B..meg! B..meg! B..meg! B...meg!”... stb.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.