2009. szeptember 5.

 

Amikor majd egy hónapja utoljára itt játunk már eldöntöttük, hogy a sümegi folytatáskor betérünk a főúton található henteshez, hogy betoljunk a bucinkba egy-egy jóféle kolbászt. Hát betértünk, hisz megígértük!

Persze a kolbász előtt pecsét a vasútállomáson, illetve az állomástól alig pár száz méterre lévő – a túra útvonalán székelő - kocsmában magunkhoz vettünk még egy hajnali kávét, illetve egy ici-pici pálinkát, hogy az éppen zuhogó esőt zavartalanul el tudjuk viselni. A cseppnyi gasztronómiai kitérőnket követően aztán nyakunkba kaptuk lábainkat és széles vigyorral arcunkon nekivágtunk aznapi távunknak.



Sümegen tréfás kedvűek a kőművesek! A városból kifelé menet lettünk figyelmesek eme vakablakra! Az érdekessége pusztán annyi, hogy a jókedvű kőműves redőnyt is vakolt rá! Biztos, ami biztos, a redőnyös vakablak nagyobb biztonságot nyújt a napsütéstől, s éjszaka pedig a vakablak mögötti szobában lévőket a térvilágítás sem zavarja oly annyira...















Sümegről kiérve, az őskori kovabányánál aztán elállt az eső! Tulajdonképpen ezen már meg sem lepődtünk, hisz a Kéket járva, gyakorlatilag majd mindig kegyeibe fogadott bennünket az időjárás, s szinte az lenne lassacskán a meglepő, ha ez nem így lenne. Mi csak elrebegtünk egy hála-imát a Nagy Kékhez, majd elköszöntünk Sümegtől.



A sarvalyi vadászháznál pecsét, majd úgy gondoltuk, hogy ha már erre járunk, akkor a térképen is jelzett (KL) középkori falu romjait is megsasoljuk. Hát sajnálattal kell közölnöm Veletek, hogy nekünk ez nem sikerült! Végig kerítés, mindehol lakattal ellátott kapuk, mi meg nem vettük magunknak a bátorságot, hogy bemásszunk vadászterület lévén... Iván aztán bosszúból lencsevégre kapta e kis virágot, nyelvén egy vízcseppel!

 

Az erdészház romjait elhagyva nagyon figyeljetek, mert könnyen elcsámboroghat a figyelmetlen túrázó! A romoktól érkezve mi is csak egy a bokrokra kötött, kötött pulóver felefedezése miatt tértünk le jobbra a helyes útra, s irány a Tátika!









Az Alsó-Tátika maga csoda! Annyira gyönyörű a növényvilág, olyan színekben pompázik az erdő, hogy az leírhatatlan! Mi majd két órát szántunk erre az alig 1 km-es távra úgy, hogy észre sem vettük az idő múlását. Csak leesett állal csodálkoztunk, illetve egy rahedli képet készítettünk, amit majd egy külön – mert egyszerűen megérdemli – bejegyzésben ígérem, közzé teszünk! A Fekete-tónál egy picit figyelni kell, a helyes utat balra tartással lelitek meg!

Aki Tátika várát kihagyja, az lemarad egy csodálatos élményről, szóval e bohóságra még véletlenül se vetemedjetek! Mi is szétnéztünk fentről a Balatonra, a Sztúpára, Zalaszántóra, Sümegre.









Lefelé a vártól aztán eme kis emberi jelenlétre utaló karcolattal találkoztunk! Vannak jóemberek, akik megelégszenek a „LOVE” vésettel, vannak kik az „ITT JÁRTAM” feliratot részesítik előnyben, meg szivecskék garmadája köszön egy-egy fatörzsről, de ily élelmes erdei útbaigazítással még nem találkoztunk. Persze klotyó a jelzett irányban nem volt fellelhető...

A Hidegkúti-majornál a Hideg-kutat teljesen benőtte a susunya, alig felfedezhető. Már ami megmaradt a régen talán jobb napkat megélt kútból! Szóval vízre itt ne számítsatok!
 

Viszont figyelni kell!

A térképen jelzett ÚT már nem út, az ÚT az az út, ami aszfaltos út, s az UTAT az úton haladva jó 300 méterre találjátok balra letérve!
A „Jó utat!” című útbaigazító mondatocskánkat olvashattátok...




Elértük Zalaszántó egyik legnagyobb nevezetességét, a Sztúpát! Gyönyörű napfény, fehéren világító Sztúpa, mi meg csak néztünk ki a fejünkből miközben a füstölők édeskés illatát éreztük. A szentélyhez nem mentünk le, de erről majd a következő bejegyzésben!



















A falu főutcájára beérve, a templomnál, ezt az igen érdekes feszületet találtuk. Feltartott kézzel a feszületen Jézus! Aztán arra a végtelenül egyszerű magyarázatra jutottunk, hogy az alkotójának csak egy sima fa rönk állt rendelkezésére, s nem bíbelődött Jézus karjainak az egyébként ismert és megszokott módon való ábrázolásával. Persze ez semmit sem von le a feszület értékéből, viszont tényleg egy érdekesség!














Aztán beültünk a Tátika Presszóba jól megérdemelt sóher-fröccsünkre (80,- HUF/ital), meg a pecsét elhelyezésére, s ekkor megérkezett Hegylakó barátunk! Gondolta először a kocsmákat nézi meg, hátha már megérkeztünk...

Gyorsan bepattantunk az autójába, irány Sümeg - hisz a mi kocsink még ott várakozott -, előtte pedig még ott volt a táv megtétele. Így aztán míg Ő Sümegről gyalogosan nekiugrott a távnak, mi bejeletkeztünk a zalaszántói Kempingbe (Nagyon ajánljuk!), megvacsoráztunk, majd a helyi ételbár televízióján keresztül, sok-sok hozzáértő, illetve az időközben betoppanó Hegylakó társaságában végignéztük, hogy válogatottunk hogyan kapott magára egy „zakót” a Svédek elleni meccsen...

 

S higyjétek el ,– annak ellenére, hogy vizuálisan nem dokumentáltuk - a mérkőzés közben Rátok, Hörpölinre és magunkra emeltük poharainkat!

A bejegyzés trackback címe:

https://biglev.blog.hu/api/trackback/id/tr181370567

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása